Kefír:
Egy augusztus délután, véget ért egy nyár után,
Az egész mi velünk történt, emlék lett csupán.
Miért mondtad azt, hogy enyém a szíved,
Miért adtál annyi álmot és emléket nekem?
Már az elején szólhattál volna, hogy ne kezdjük el
És látod mi lett a vége, hát felejtsük el.
Kefír és Tímea:
Éjfél után, egy vágy útra kél lassan
Éjfél után, a neved suttogom halkan
Álmodj még , várok rád,
Nem kérek mást csak egy búcsú éjszakát.
Tímea:
Soha nem felejtem el, amit rólad mondtam el.
Mindig emlékszem majd Rád, minden éjszakán.
Mondd, hogy tud úgy fájni, ha rád gondolok?
Mondd, hogy tud úgy fájni, hogy a tied már nem vagyok?
Egyszer még visszagondolsz, s emlékszel majd rám,
És fájni fog hogy elmúlt minden egy augusztus délután!
Kefír és Tímea:
Éjfél után, egy vágy útra kél lassan.
Éjfél után, a neved suttogom halkan.
Álmodj még, várok rád,
Nem kérek mást csak egy búcsú éjszakát.
Tímea:
Hazudtam, neked, s te eldobtad szívemet
Hát itt hagylak nincs tovább.
Kefír:
Az nem fájt annyira, hogy már nem szeretsz
csak az, hogy tudom az enyém már újra nem lehetsz.
Azt mondtad, elmész, és mi szép volt, itt hagyod,
Pedig csak egy gyerek okozta bánatod.
Kefír és Tímea:
Éjfél után, egy vágy útra kél lassan.
Éjfél után, a neved suttogom halkan.
Álmodj még, várok rád,
Nem kérek mást, csak néha gondolj rám!
Kefír:
egy magányos éjszakán.
Tímea:
egy magányos éjszakán.
