Egy keserű csók ég ajkaimon,
és belehal a szívem, mégis visszaadom, s akarom,
hogy a hajnal fénye késsen még,
pár óráért egy évet megadnék,
minek álom, mondd ha ébren alszol.
Egy keserű csók ég ajkaimon,
mert veled vagyok tiltott bűnös hajnalokon, s hazudom,
hogy a másiknak ez úgysem fáj,
hogy benned s bennem ébredt egy új vágy,
s veled élem át egy másik arcom.
Megöl a szerelem!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!
És hazudok újra éjeken át,
bár tudom, hogy a bűnünk így is égbekiált, de ne bándd,
mivel így hozta az élet már,
hát hadd tomboljon köztünk az új nyár,
idebenn ma éjjel senki sem lát.
Megöl a szerelem!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!
