Nagyszerű hangszín, és magabiztos, ízléses előadás. A dal (bár nagyszerű, mégis) sajnos kissé elcsépelt ahhoz, hogy igazán karakteres produkcióvá lehessen tenni - vagy legalábbis dupla ennyi merészség, fantázia kellene hozzá. Viszont kevésbé ismert dalok a pop/rock mezőnyből (és nem feltétlenül soul vagy rhythm&blues) kiemelhetnék azt a karaktert, ami igen értékes Blekmurban. A magyar nyelvű dalok, netán a saját szerzemények persze méginkább segítenének: ehhez a markáns színű és jól formált hanghoz kellene, hogy mondandó, "üzenet" is párosuljon.

Számomra kissé egysíkú, lapos, de kétségtelenül "rendben van". A színek elsajátításához - ebben a műfajhoz - Basia-t ajánlanék tananyagként.

Nikol azt állítja magáról, hogy sosem tanult énekelni, de mégsem tud éneklés nélkül élni. Nos, az utóbbit könnyebben elhiszem... De ha tényleg igaz az első fele is, akkor bátran (és őszintén - ahogy kérte) kijelenthető, hogy komoly tehetség szorult belé, így nagyon kár, hogy nem fordított több időt az éneklésre. A tökéletlenségek kijavítására, a határok tágítására, a (mostani, igencsak vendéglátós íz helyett a) saját hang megtalálására nem ismerek jobb módszert.

Fradika86-nak egyszer mondhatták, hogy kellemes hangja van, és hasonlít kicsit Máté Péterére is. Ebben van igazság. Orgánuma szép a mély regiszterekben, és a vibratoja hasonlít Mátééra. De ennél több sajnos nem érhető tetten ebből az előadásból. Talán még a dícséretes zeneszeretet, amely nélkül az ember nemigen ragad mikrofont, még a számítógép monitorja előtt sem. A szokásos lózung: ha több élményt szeretne átélni és nyújtani, többet, jóval többet kellene foglalkoznia az éneklés tudományával.

Ezekkel a Nagy Klasszikusokkal, ezerszer elénekelt örökzöldekkel az a baj, hogy piszok nagy egyéniségnek, vagy ultra-merészen gondolkodó fickónak kell ahhoz lenni, hogy bármi emlékezetest képes legyen valaki elérni velük. Aztán emellett nem árt, ha a hangszerelő is velünk van ugye... Dicarlo-nak az utóbbi a nem adatott meg, az egyértelmű, de az előbbire sem vennék mérget. Nem kellemetlen, nem stílustalan, de legfeljebb céges buli szinten tudom elképzelni, néhány pohár jókedv után.

Főnix jól énekel. És ez egy nehéz dal. Nagy gikszer nincs. Kisebbek vannak. Meg valami furcsaság: gyakran hallhatunk indokolatlan hangszínváltást, főleg az elején. Értem ez alatt azt, hogy néha a verssor utolsó szava, vagy annak utolsó szótagja változik. Az miért? Persze kell a hangszínváltás - de akkor van értelme, ha az pl. a dinamikát szolgálja (vagy mondjuk viccelünk vele). Ebben az előadásban viszont nemigen játszott szerepet a dinamika: nagyjából padlógázzal mentünk végig, hogy aztán a codánál kiderüljön, már csak egy kissé bizonytalanul, de annál hosszabban kitartott hangra maradt erő. Érdemes lenne újragondolni és újra megpróbálni.

Nos, ez nagyon nyers, nagyon amatőr - és különösebben szóra sem lenne érdemes, hiszen hamis, rosszul képzett hangok sorát hallhatjuk. De: nem lehet elmenni Piluapali érzelemgazdag, színes előadása (na jó: törekvése) mellett. Sokakban nem található meg ez a készség, ez a dinamika. Ha manapság valóban jelenthetne karriert, még azt is javasolnám, hogy foglalkozzon többet az énekléssel, mert sejteni vélek kiaknázandó kincseket.

Ismét egy "nemváltós" feldolgozás. Éppen ezért nagyon érdekelt. Ezzel szemben már lassan 3 perc telt el, és semmit csinál... El van énekelve. Ha ez volt a cél, akkor teljesítette. Olyan, mint egy házasságba beleunt feleség főztje: megvan az, talán a fűszerek és hozzávalók java része is belekerült, de valahogy mégsincs íze. Mert nincs benne a szív, a jószándék. Talán ezzel a dallal is így van valahogy. (Közben végetért - már nem is emlékszem rá.)

Na végre, egy videó! Nagyon jót tesz, ha benyomásunk van az előadóról, főleg, ha egy ilyen kedves arcot nézhetünk, aki nem csak a hangjával, de a szemével is képes játszani, még akkor is, ha a közönsége pusztán egy üres tekintetű küklopsz, a webkamera. Gabicatündérke ráadásul (nem új, de használható) formát ad ennek az elhasználtságtól már igencsak lekerekedett dalnak, amúgy igazán jóízű vendéglátós modorban, szórakoztatóan, a lehetőségekhez képest ízléssel. Profi, na.

Gáspár Laci előszeretettel elnyom mindenkit. Ő olyan. Nehéz mellette érvényesülni. Tiimii el is vérzik a csatában, amelyet ugyan duettnek nevezünk, de valahogy mindig versengés lesz belőle. Az az érzésem, hogy önállóan is képes lenne megtölteni egy dalt élettel, energiával, de ez nem az a hely, ahol ilyesmire lehetőség kínálkozik. Az összehasonlítás elkerülhetetlen...

Lacyy felhívta magára a figyelmét a korábbi, kiváló Bryan Adams feldolgozásával. Talán ezért érzem nagyobb csalódásnak ezt a felvételt. Egy ilyen Bródy-dalt akkor érdemes választania egy előadónak, ha a céljai hasonlóak, mint az eredeti szerzőnek/előadónak. Bizony, vannak művek, amelyekbe nem lehet egyéb előadásmódot beleerőltetni, vannak szavak (pl. kultúrház), amelyek mindenféle "rázást" ledobnak magukról, mint idegen elemet. Mindvégig zavaró, sőt, idegesítő, amint a küzdelemnek tanúja vagyunk: hogy csűrjem-csavarjam, hogy más legyek, mint a Bródy. Gyakran az volt az érzésem, nem is egy, de 4-5 énekest hallok, akik néhol sorokon, sőt szavakon belül váltják egymást. És nagy mellé az oda-vissza oktáv-váltás is. Szóval ez így nem... Sajnálom.

Korrekt előadás - egy amatőr rockzenekari versenyen. Ennél minden igyekezete ellenére sem nyújtott többet Andreas5. Az első versszak prózája kínos - bár ez igen nehéz feladat mindenkinek, aki nem színész. Később megjön az ismert nagyívű melódia, s vele az amatőr rockzenekaros dinamika: mélyen halkan, magasan pedig hangosan énekelünk. Ez így persze kicsit olyan, mintha, de közben pedig nem... Egy énekesnek persze el kell döntenie, mi is a cél, amit elérne, mi is az elég, amely épp megfelelelő mennyiségű pozitív visszajelzést hoz a közönségtől. Én azon az elven vagyok, hogy művészként kötelességünk mindig a képességeink maximumát hozni. Ha ebben együtt gondolkodunk Andreasszal, akkor nem nyugszik, és fejleszti magát minden téren.

Nagyon kedvelem 1vett hangját, és kétségtelenül jól énekel, mint ahogy ezt már többször is bebizonyította. Ráadásul a feldolgozás is meglepő részéről - nem tudtam, hogy létezik ennek a dalnak francia szövege, de szavamra, jól áll neki. 1vettnek is (bár a kiejtésen lehetne még mit csiszolni, minimum az r-betűkön). A sanzonná lett dal persze más előadásmódot is elbír, sőt, bizonyos elemeket akár követelhet is, mégis nekem nagyon hiányzott a megszokott, kissé elbeszélő előadásmód a Nagy utazásból. Amit ezzel szemben kapunk, a rengeteg, hosszan kitartott vibrátós sorvég inkább csak neutralizálja, elmaszatolja a művet, a kifejezőerőnek nem tesz jót. A dinamikát is segítette volna, ha ez a "nagy legato" késlelteve érkezik, valamiféle csúcsot jelezve, miközben az első (utolsó?) versszakok akár a suttogásig, prózáig visszavonulnak - és lám, ez is egy ismert sanzon-elem. Mindezt azért mondom, mert tudom, hogy már csak ilyen nüanszok hiányoznak egy tökéletesen előadott 1vett dalhoz.

Izgalmas vállalkozás, ha "nemet cserél" egy dal. És a tapasztalatom szerint sokkal több esetben sikerül is az átültetés, mint általában gondoljuk. Ruchiel munkája is példa erre - bár a végeredmény messze nem tökéletes. Nem vagyok meggyőződve például, hogy sikerült igazán a saját egyéniségéhez igazítania a dalt - néha némi utánérzést vélek kihallani az előadásból, márpedig ez a "nemcsere" dolog ott bukik meg ugye... Másrészt Ruchiel igen értékes, ígéretes hanganyaggal rendelkezik, de az éneklése (technikailag) mégis meglehetősen slendrián. Nehéz megállapítani, hogy egy képzetlen tehetségről van szó esetében, vagy netán egy kissé "berozsdásodott", tanult énekesről. Mindenesetre a hangjában sok szín rejtezik, így ezt a dalt is képes lenne/lett volna színesebben, érdekesebben előadni, miközben TELJESEN elfeljti az eredeti frazírokat. Néézünk mást!

Nagyon nyers, de kellemes férfihang, amely megérdemelné, hogy kicsit ráspolyozzanak rajta. A pillanatnyi teljesítmény legfeljebb egy házibuliban arathat osztatlan sikert a hölgyek között, de a kör akár bővíthető is volna némi hangképzéssel. Persze simán lehet, hogy ez a mostani kör is épp elég nagy, szóval nem bűn, ha minden marad így, ahogy van...

Nagyon szép. A műfaj és a hangszín/előadás szépen stimmel. Most kellene valami önálló produkcióval megmutatkozni! Nem tudom, hogy Cseresznye MÉG mire képes, de ez a lebegős, lírai, kissé ködös, misztikus, folkba hajló világ kétségtelenül jól állna neki. Talán azon a gitáron születnek néha saját szerzemények is. Elő velük!

Dorothy ügyes lány. De pocsék mikrofonja van. Nem is tudom pontosan eldönteni, hogy e technikai hátránynak köszönhetően ilyen borzasztóan nazális a hangja, vagy ab ovo ilyen (illetve ebben nem hiszek: legfeljebb ilyenné képezte). Mindenestre ha az utóbbi, akkor kérem, ne ugyanott képezze tovább magát, amikor a bizonytalan hangjait kiköszörülendő úgyis "visszaül még az iskolapadba". Ha komolyan gondolja ezt az egészet, ki kell venni a magnetofont a csinos orrocskájából.

Wow! Amennyire nem vagyok oda ezért a "helyben toporgó" műfajért, annyira szerettem azt, ahogy Netty1 előadta ezt a dalt. Egyenesen kíváncsivá tett. Amellett, hogy meglehetősen pontos és dinamikus, laza, színes, és nekem még az egyéniség is megmutatta magát - természetesen csak a dal legfeljebb retikülbe való méretű tükrében. A képek alapján nagyon ifjú hölgyről van szó, így ha pusztán a tehetségen múlna a dolog, biztos jövőt jósolnék neki. Azonban sajnos rengeteg egyéb befolyásoló tényező is létezik, mint tudjuk - így legfeljebb csak drukkolni tudok.

Hmm... Ez az, ami Mazsinak sokkal jobban megy. Ha szabad az összehasonlítás... Ezeket a nem épp egyértelmű dallamokat nem segítik a (mindennemű) bizonytalanságok, amelyek Zsofic28 esetén végigkísérik az előadást. Véleményem szerint még nem lenne szabad ilyen magasra rakni a lécet. De sikerülni fog ez is - idővel!

Nos, íme egy igazi rock-trubadúr! Persze ez a kategória csak az én enciklopédiámban szerepel... Roland82 számomra egy igazán kiváló képviselője ennek a divat által mostanában kihalással veszélyeztetett fajtának. Talán a színpadi zenés darabok (rockoperák, operettek, musicalek stb.) képesek csak foglalkoztatni manapság ilyen torkokat, akik korábban a majdhogynem hungarikumnak számító "dallamos rockzenét" képviselték. Demjén himnikus dala kiváló választás, jólesett hallgatni ebben az előadásban, amely még ha tényleg kissé múltidéző is, mégis üdeséget és frissességet, mély érzelmeket, és erőt is képes sugározni. Kedveltem.

Manocska nem a legjobb dalt választotta a megmérettetésre - Bródy János klasszikusa sok szempontból etalon lehet, de különösebb lehetőséget nem biztosít az énekesek "magamutogatására". Ehhez képest hősünk becsülettel küzdött, bár gyakran túlzotnak érzem az igyekezetet, az "ezt majd most én énekesként megmutatom" attitűdöt. Ilyenkor lesz pl. a "félúton-ból" "faylootone", vagy valami hasonló. Nem. Egy szövegcentrikus dalnak szövegcentrikusnak kell maradni. Ilyen esetekben a szárnyaló éneklésnél sokkal fontosabb az előadás, az értelmezés, amellyel a hallgató számára is értelmezhetővé tesszük az üzenetet. S ha egy olyan sokverszakos művel állunk szemben, mint pl. ez, legfontosabb eszközként a fokozást, a dinamikai változásokat javasolnám. (Énektanárként és zsűriként pedig azt a muris szakállú, igencsak szimpatikus ipsét ott a pad mögött - szerintem ő mindent tud, amit tudni kell.)

Mazsi szereti Alicia Keyst. Már nem először énekel tőle, és szerintem tudva tudja, hogy jól áll neki ez az előadás. Én annyira nem szeretem Alicia Keyst, de ez egyrészt nem érdekes, másrészt természetesen nem gondolom, hogy csak úgy legyinteni lehetne a produkciójára. Így Mazsiéra sem, aki nagyon megközelíti azt az élményt... Talán egyszer függetleníteni is tudom a kettőt egymástól.

Jó magas, a betyárját! Becsületes küzdelem volt - és nem is értelmetlen! Nem mondom, hogy ezt a dal Taikitól is világsikerré vált volna, de ha tudnék egy jó rockzenekart, akik épp frontembert keresnek, gondolkodás nélkül ajánlanám nekik őt, mint szimpatikus, egyéni hangú, muzikális fickót. Hátha... De most nem tudok ilyenről.

Hmm... Úgy tűnik, Erről a dalról mindenkinek az jut eszébe, hogy majd jól lemásolja Louis Armstrong előadását, vagy ha az nem sikerül, legalább a becsípett Mikulásét... Egy házibuliban ez talán jópofa, de - ugye érthető? - egy értékelésnél nemigen lehet mit mondani róla. Ráadásul Leslie67 még annyira sem ígéretes utánzó, mint korábban értékelt kollégája.

Nem tökéletes, nem is mindig tiszta, de hallhatóan képzett énekes az előadó. Talán kicsit sok is hallható a képzettségből - ahelyett, hogy a dalt, az előadást hallgatnánk, csupán jól (vagy néha kicsit kevésbé jól) megfogott hangokat hallunk. Ahogy talán már nem először mondom, itt az idő felismerni a a rövidebben kitartott hangokban is a szépséget, és nem utolsó sorban azt, hogy általuk egészen másféle hatást is el tudunk érni! Egy Madonna nóta elsősorban szórakoztat, táncoltat. Pont ilyen esetekben idegen, ha hosszan "üdülünk" a hangokon, bármilyen élvezetes is az számunkra, mint elért eredmény. Ugyanis többről kellene szólnia ennek az egésznek...

Vannak fiatal leányok, kiknek előadásából épp az elsöprő erőt hiányoljuk. És milyen sokan vannak! Nos, Bettinánál ilyen panasz nem lehet. Azonban ez önmagában sajnos nem old meg semmit. Sem a ritmikai, sem az intonációs hibákat, de kifejezőerőt sem kölcsönöz az előadásnak, sőt jó dinamikát sem, hiszen ott kellenek a megefelelő helyeken megmutatott lágy hangok is. Most egyszerűen olyan, mintha túl hangosan hallgatnánk a rádiót...

Bizsunak minden tulajdonsága adott ahhoz, hogy akár népszerű énekes is legyen (igaz, a színpadi teljesítményéről nincs mintavételem): színes hangi adottságok, kellemes megjelenés, zenekari gyakorlat (a fotók alapján vagyok ilyen okos) stb. Épp ezért nincs szüksége olyan hatásfokozó eszközökre, mint az a művi "rekesztés", amely dzsesszistáknál elő-előfordul, de messze nem ilyen sűrűn, mint ebben a dalban. Amely dal persze nem egyszerű. De megoldható. Másképpen is talán, mint egykor Cserháti Zsuzsa tette. Bizsu-módon! Érdemes kipróbálni!

No... Majdnem. Kellemes hanganyag, épp megfelelő hangterjedelem, magabiztosság, ami nyilván némi hangképzés eredménye. Viszont jön a modorosság is a dalolás élvezetével együtt - sajnos ez valamiért gyakori betegség, de könnyen gyógyítható. Általában az agymunkát szokás felírni terápiaként: a szöveg értelmezése, annak értelemszerű előadása segíti a gyógyulást. Tímea választhat nehezebb dalokat is már, de nem tartom jónak, ha kifejezetten a "kukori-dalokkal" kísérletezik. Vannak másféle meghódítandó csúcsok is...

Ismét valaki, akinek fontosabb a forma... Nem tartom különsen indokoltnak, hogy ezt a dalt bárki is (közel) ugyanúgy énekelje el, mint a néhai Louis Armstrong. Lehet, hogy Rugonyinak van saját hangja, és az talán még izgalmas is, de itt és most ebből semmi nem derül ki. Érdemes lenne talán megmutatnia magát, mert nem rossz az, amit sejtet. No meg azért is, mert mi lesz, ha egyszer elfogy minden Louis Armstrong alap a zenetárból...?

Kötözködhetnék én az intonációval és a gyakorlatlansággal, de inkább most nem teszem. Ugyanis eszemben sincs elvenni Nuszika kedvét az énekléstől, amikor láthatóan mindene a képe(i)n őt képviselő csöppsége. Márpedig neki (és minden kisgyermeknek) nagy szüksége van arra, hogy a mamája gyakran daloljon. Hiszek abban, hogy ez (is) a záloga annak, hogy valaki később szeresse a zenét. Szóval tessék csak énekelni, ilyen angyali hangon, vagy csak dudorászni is akár... A "közönség" bizonyára nagyon hálás lesz érte.

Nagyon meggyőző és magabiztos - egészen a középrészig. Ott nemt'om mi történt, de valami elveszett. Kár. Nem tökéletes, de bőven a határon túl, ami a szórakoztatást jelenti. (A zárlatot most nem emlegetem fel, mindannyian tudjuk, hogy ahhoz még évek kellenek.)

A lány a mezőn virágot szed s közben kedvesen dalol - ez a kép jutott eszembe. Nika93 szeret énekelni, és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki örömmel rágyújtson egy dalra. De mindez csak az alap. Hangképzés, stílusgyakorlat, tapasztalat, megfigyelés, és még sok más is szükséges, ha valaha a virágokon kívül másokhoz is szólni akar. Egyelőre joggal pirul, ha észreveszi, hogy a csősz megleste tulipán-mikrofonjával.

Jó hallgatni. Csak kár, hogy legnagyobb értéke a Charlie-epigonság. Ez inkább cirkuszba való, mintsem popszínpadra. Kár, pedig tehetséges előadó sejthető, aki nem találta meg, vagy elvesztette a saját egyéniségét. Jelenleg leginkább gegként értékelhető - de talán legközelebb, kapunk többet is TG-ből, önmagából.

(Huhh... A coda okozta sokk után nehezen ocsúdok...) Kellemes énekhang, korrekt intonáció, jó dinamika - általában vizsgálva. A magas tartományok viszont - annak ellenére, hogy fizikailag megszólalnak - nem tiszták, nem állnak jól. De talán senkinek, Zámbó Jimmyt kivéve. Erőlködésnek tűnik, az egész előadás ezáltal inkább "kunszt", mintsem hajlékony éneklés, a nagy koncentráció nem engedi érvényesülni a kifejezőerőt sem. A vége pedig - büntető.

Sok szám azért nem könnyű, mert egyszerűen megfoghatatlan. Ezek önálló dalként nem is annyira értékelhetőek, legtöbbször leválaszthatatlanok az eredeti hangszerelés csiribiri-megoldásaitól, vagy magáról az előadótól. Lehet, hogy Lady Gagának pl. jól áll a ra-ra-rapapaaa, de most felnyerítettem tőle, függetlenül Domenica nemes igyekezetétől. Szóval érdemesebb mindig énekelhetőbb dalokat választani. Talán egy kevésbé nehéz feladat még Domenica teljesítményét is fényesebbé tette volna, eltakarván a hiányosságokat, amelyek most azért túl sűrűn kiütköznek ahhoz, hogy ne zavarják az élményt. Nyers még ez a hang, egy kicsit többet kellene törődni vele.

Nos, ha 1vett és Barbeeyka22 előadását össze lehetne adni, akkor megkapnánk a műhöz leginkább illőt. (Most meg is keresem az eredetit valahol, lehet, hogy jól tippeltem?) Mindenesetre Barbeeyka-nak azt javaslom (azon túl, hogy sürgősen változtasson nevet egy kevésbé kacskaringósra), hogy kapaszkodjon bele jobban azokba a magas hangokba, ne lazítson, ilyesmire legfeljebb a verzék alkalmasak (bár...). De amíg a picit tisztább éneklésre figyel, ne felejtsen el semmit abból az életteliségből sem, amely kiemelkedővé teszi az előadását (és csak csöndben mondom: ami 1vettnél nekem ma hiányzott).

Vigyázat, a hosszan kitartott sorvégek, a forszírozott vibrato, a zárt á-k (zaart aa-k) manírossá, modorossá, bájolgóvá teszik az előadást, és sokat rontanak az összképen. Így aztán hiába néhány igazán kellemes pillanat, az ígéretes, ragyogó hangszín, valahogy olyan negédes lesz az egész, mint a sok buta, színes smiley odalent a cuppogósan dicsérő megjegyzések végén. Szerintem drm83 ennél többre is képes - halljunk még többet!

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Jaj, nagyon nehéz a daltól függetlenül az előadást értékelni. Egy ilyen "népiesch" mű ugyanis egészen sajátos megoldásokat kíván. Bevallom, az eredeti produciót sem tartom igazán szerencsésnek a pop és népzene házasításaként, de amíg a NOX verziójában a végeredményt némileg kiegyenlíti az énekesnő szinte teljesen neutrális megnyilvánulása, Nikol frazírjai által ez így maníros és vendéglátós lett (az utóbbit úgy értem, hogy a vékony határmezsgyén egyensúlyozó dal végképp átdől a szórakoztató oldalra, pedig bizonyára nem ez volt az eredeti - vagy legalábbis a bevallott - cél).

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...

Meglehetősen furcsa érzés volt hallgatni megannyi feldolgozását a Teliholdnak, s talán még izgalmasabb lett volna, ha néhányan a hangjukhoz, stílusokhoz tudták volna igazítani a hangszerelést. Persze voltak mulattató és megdöbbentő pillanatok is - már csak a jóleső kacajokért is köszönöm az élményt.

Közel 40 felvételbe hallgattam bele, senki ne kérje, hogy ezeket egyenként elemezzem. Már csak azért sem, mert jó részük ugyanazokat a hibákat vonultatta fel. A legszembetűnőbb az előadók ritmusérzékének részleges vagy szinte teljes hiánya. Hiába zakatol az a marimba-szekvencia, gyakorlatilag csak a dob-break ébreszt fel sokakat, miszerint figyelem, itt tartunk, mindjárt jön a következő versszak. A jobbak esetén is általánosan elmondható, hogy nem tudtak mit kezdeni a szöveg ritmusával.
Márpedig a szövegíró nagyon igyekezett, hogy a magyar szavak saját ritmusa érvényesülhessen, és meghallgatván az eredeti előadót, elmondható, hogy minden (azóta talán már kinőtt) gyerekbetegsége és manírja ellenére a felvételen tisztességesen meg is valósította ezt a prozódiát. Szóval csak a pontosabb megfigyelés és a szöveg értelmezése hiányzik a követőinél...
Az Only You egy nagyon kedves dal, ölég egyszerű is, és ezen sokat nem bonyolított a Telihold változat sem. A bohócarcú fiatalember egykori előadása talán kissé puhított rajta az előadásával, de a mostani változatok már sokszor kifejezetten negédesek, szépelgők. Azért nagyon sajnálnám, ha ezt sugallta volna a jó tizenöt évvel ezelőtti felvétel...

No de maradjunk a kellemes meglepetéseknél: ki kell emeljem Oroszlánszív munkáját - elsősorban a kifejezetten hangulatos videoklip miatt. Őszintén megható. Ízdoktor és Maxi volt a legkellemesebb, bár kissé talán egyformán sótlan előadó, akik például nem voltak hamisak, ezért dicséret illeti őket, mint ahogy Poma próbálkozását is, hiszen nem volt rest, és vokált is rittyentett a főszólam mellé. Andreas5 esetében már majdnem történt valami, ami elmozdította a dalt egy másik műfaj irányába, de aztán ő is inkább a plüssmackó-sound felé fordult (pedig ott jó torok lakozik, úgy sejtem). Meg kell még említenem a Turulka (és társa) által készített verziót is: könnyesre nevettem magam az igen eredeti duett-megoldások hallatán és a mindezt illusztráló videó-anyag láttán. Igazi gyöngyszem!

Szóval köszönöm! Öt pontot ugyan senki nem kaphat, de az is igaz, hogy ezt ma már az eredeti előadó sem kapná meg az akkori teljesítményéért...